a Nem­zet­közi AnyaBaba-barát Szü­lé­szeti Ellá­tá­sért Kez­de­mé­nye­zésből levezetve

A Nem­zet­közi AnyaBaba-barát Szü­lé­szeti Ellá­tá­sért Kez­de­mé­nye­zés sze­rint a humá­nus és bizo­nyí­té­ko­kon ala­puló ellá­tás a szülés/születés során emberi jog. A nők jogai emberi jogok, és a nők­nek joguk van a tájé­ko­zott dön­tés­hez és az ember­sé­ges és bizo­nyí­té­ko­kon ala­puló ellá­tás­hoz maguk és gyer­me­kük szá­mára a váran­dós­gon­do­zás, vajú­dás, szü­lés és szop­ta­tás során. »»»

Az orvo­sok álta­lá­ban azt taná­csol­ják a kis­ma­mák­nak, hogy vajú­dás alatt ne egye­nek, nehogy egy eset­le­ges csá­szár­met­szés során az alta­tás­nál a gyo­mor­tar­ta­lom a tüdőbe kerül­jön. Kuta­tá­sok sze­rint azon­ban nincs semmi ok arra, hogy vajú­dás köz­ben az evést és az ivást meg­tilt­sák. A WHO aján­lá­sai sze­rint sem szük­sé­ges nor­mál szü­lés ese­tén az evés és az ivás kor­lá­to­zása. »»»

Az elő­ször szülő nők közül azok­nál, akik­nél indít­ják a szü­lést, két­szer nagyobb lehet a koc­ká­zata annak, hogy a szü­lést csá­szár­met­szés­sel kell befe­jezni, mint azok­nál, akik ter­mé­sze­tes módon vajúd­nak. A kuta­tók becs­lése sze­rint az összes elvég­zett csá­szár­met­szés 20 szá­za­lé­ká­ért a szü­lés­in­dí­tás volt felelős. »»»

A szülő nők, a csa­lá­dok, a dúlák tapasz­ta­la­tai sze­rint nap, mint nap szinte az összes beteg­jo­got meg­sér­tik azok­kal a kis­ma­mák­kal és hoz­zá­tar­to­zó­ik­kal szem­ben, akik tájé­ko­zat­la­nul, nai­van sétál­nak be egy szü­lé­szetre. Pedig a beteg­jo­gok alkot­má­nyos alap­jo­ga­in­kat – az emberi mél­tó­ság jogát, az önren­del­ke­zés jogát, az egész­ség­hez való jogun­kat – hiva­tot­tak ebben a spe­ci­á­lis hely­zet­ben is védeni. »»»

Világ­mé­retű jelen­ség, hogy a csá­szár­met­szé­sek ará­nya emel­ke­dik. Magyar­or­szá­gon ez az arány egyes kór­há­zak­ban már meg­ha­ladja a 30 %-ot, a WHO (az Egész­ség­ügyi Világ­szer­ve­zet) által a világ bár­mely részén indo­kolt­nak elfo­gad­ható 7–12%-kal szem­ben. »»»

A szü­lés és szü­le­tés módja előre nem várt módon, alap­vetően befo­lyá­sol­hatja egy csa­lád életét. Olyan fizi­kai és lelki követ­kez­mé­nyek adód­nak, amire egy kis­mama nem is szá­mít, és gyak­ran évek­kel később fogal­ma­zód­nak csak meg a szü­lés utáni tapasz­ta­la­tok, akkorra derül ki, hogy mind a gye­rek­nél, mind a csa­lád­nál milyen vál­to­zá­sok tör­tén­tek akár pozi­tív, akár nega­tív irány­ban. »»»