A szü­lés és szü­le­tés módja előre nem várt módon, alap­vetően befo­lyá­sol­hatja egy csa­lád életét. Olyan fizi­kai és lelki követ­kez­mé­nyek adód­nak, amire egy kis­mama nem is szá­mít, és gyak­ran évek­kel később fogal­ma­zód­nak csak meg a szü­lés utáni tapasz­ta­la­tok, akkorra derül ki, hogy mind a gye­rek­nél, mind a csa­lád­nál milyen vál­to­zá­sok tör­tén­tek akár pozi­tív, akár nega­tív irányban.

Aktu­á­lis kuta­tási ered­mé­nyek sze­rint a szü­lés módja bele­szól olyan kér­dé­sekbe, mint pl. hogy milyen gyor­san épül föl a kis­mama a szü­lésből, szoptat-e, vagy milyen hosszan lesz­nek érzelmi zava­rai a szü­lés után. Befo­lyá­sol­hatja, hogy megtermékenyül-e újra, ill. hogy a babája moz­gása és érzelmi élete hogyan fejlő­dik, hogyan alszik. Saj­nos nagy­ban befo­lyá­solja a többi szü­lés lehet­sé­ges mód­ját (mivel kevés szü­lész­or­vos vál­lalja a máso­dik vagy har­ma­dik nor­mál szü­lést csá­szár­met­szés után) és az ott­hon­szü­lés lehető­sé­gét is meg­aka­dá­lyozza egy már meg­tör­tént csá­szár­met­szés, a jelen­legi sza­bá­lyo­zás sze­rint. Ezért lénye­ges, hogy még a szü­lés előtt szem­be­néz­zünk a csá­szár­met­szés vár­ható hatásaival.

A cikk foly­ta­tá­sát itt olvashatod»