Több mint 200 szak­em­ber és érdeklődő vett részt decem­ber 2.-án a Sem­mel­weis Moz­ga­lom által szer­ve­zett “A szü­lé­szet újjá­szü­le­tése, avagy az anya és baba­ba­rát szü­lé­szeti ellá­tás lehető­sé­gei” című kon­fe­ren­cián, ahol szak­po­li­ti­ku­sok és szak­em­be­rek jár­ták körbe az anya– és baba­ba­rát szü­lé­szeti ellá­tás magyar­or­szági meg­te­rem­té­sé­nek lehetőségeit.

A Nem­zet­közi Anya– és Baba­ba­rát Szü­lé­szeti Ellá­tá­sért Kez­de­mé­nye­zés­hez kap­cso­lódó, hazánk­ban idén elin­dult Sem­mel­weis Moz­ga­lom célja az anya– és baba­ba­rát szü­lé­szeti ellá­tás meg­ho­no­sí­tása és folya­ma­tos fej­lesz­tése, együttmű­ködve szak­mai és civil szer­ve­ze­tek­kel, vala­mint a csa­lá­dok­kal. A kez­de­mé­nye­zés véd­nöke Ékes Ilona fide­szes országgyű­lési kép­vi­selő, a kez­de­mé­nye­zés magyar­or­szági kép­vi­selője Cso­móné Lind­ma­yer Kata­lin.

A kon­fe­ren­cián az előa­dá­sok sorát Dr. Szócska Mik­lós, az egész­ség­ügyért felelős állam­tit­kár nyi­totta meg. Sze­rinte az ott­hon­szü­lés moz­ga­lom nem csak az intéz­mé­nyen kívüli szü­lésről szól, hanem a szü­lé­szeti ellá­tás mai álla­po­tá­ról, a humá­nus szü­lés iránti tár­sa­dalmi igényről. Magyar­or­szá­gon ma kiala­kult egy olyan kul­túra, amely min­den esz­köz­zel pró­bálja aka­dá­lyozni a nép­sza­po­ru­la­tot, pedig „a demo­grá­fiai tren­dek már meg­kérdő­je­le­zik az egész­ség­ügyi ellá­tó­rend­szer fenn­tart­ha­tó­sá­gát” – mondta. Az egész­ség­po­li­tika kiemelt célja, hogy a ter­ve­zett gyer­me­kek meg­szü­les­se­nek, és mivel a gyer­mek­vál­la­lási ked­vet befo­lyá­solja a szü­lés élmé­nye, az anya­ság meg­élése, ezért a szü­lé­szeti ellá­tá­so­kat is fej­lesz­teni kell.

Az állam­tit­kár úgy látja a humá­nus szü­lés meg­te­rem­té­sé­hez kul­tu­rá­lis vál­to­zásra van szük­ség, a rend­szer részt­vevői­nek sze­mé­lyes meggyőző­dé­sét is meg kell vál­toz­tatni, és a szak­mai gya­kor­lat­nak, kép­zés­nek is vál­toz­nia kell. Ezért konk­rét ígére­te­ket nem is tett, sze­rinte hosszú folya­mat­nak nézünk elébe. Mint mondta, az egész­ség­ügy­ben „hadi­gaz­dál­ko­dás” folyik, az egész­ség­ügyi kiadá­sok a GDP ará­nyá­ban 5,5-ről 4,3-ra csök­ken­nek, pedig – mint mondta – ha tehetné, már „hol­nap elkez­dene baba­ba­rát szü­lé­szeti köz­pon­to­kat építeni”.

A követ­kező előadó, Prof. Les­ley Page, angol bábapro­fesszor, fel­hívta a figyel­met arra, hogy az egész­sé­ges tár­sa­da­lom kiala­ku­lása nagy­mér­ték­ben függ attól, hogy milyen a szü­le­tés körüli ellá­tás. Ezért nem csak a szak­em­be­rek és az érin­tett szülő nők, csa­lá­dok, hanem a tár­sa­da­lom egé­sze szá­mára is fon­tos kér­dés a szü­lé­szeti ellá­tás minő­sége. Nem csak a fizi­kai ellá­tás­ról van szó, hanem gon­dolni kell a babát fel­ne­velő anya, csa­lád lelki egész­sé­gére is. A szü­le­tés körüli idő­szak­ban egy olyan hormonális-neurális integ­rá­ció zaj­lik le, amely fon­tos az újszü­lött egész további életére nézve, ráadá­sul későbbi érzelmi élete, egész­sége is függ a kez­deti idő­szak­ban tapasz­tal­tak­tól. A biz­ton­sá­gos ellá­tás az ellá­tó­rend­szer fel­épí­té­sén, az eü. szak­em­be­rek közötti kom­mu­ni­ká­ción, a bizo­nyí­té­ko­kon ala­puló ellá­tá­son múlik, nem pusz­tán a gépe­ken vagy a beavatkozásokon.

Kiemelte, hogy a szü­lé­szeti ellá­tás reform­já­hoz egy álta­lá­nos rend­szer­vál­tásra van szük­ség. Véle­mé­nye sze­rint a leg­fon­to­sabb fel­adat a bába­ság szak­mai alap­ja­i­nak meg­te­rem­tése. Ehhez létre kell hozni egy olyan szak­mai szer­ve­ze­tet, bába­kol­lé­gi­u­mot, amely nyil­ván­tar­tásba veszi a bábá­kat, infor­má­ciót ad szá­mukra és a csa­lá­dok szá­mára is, kivizs­gálja a szak­mai pana­szo­kat, felel a bábák kép­zé­sé­ért és a szakma fejlő­dé­sé­ért. Szük­sé­ges a szak­mai szten­der­dek kidol­go­zása is – mint elmondta, az Euró­pai Uni­ó­nak már van­nak ilyen kidol­go­zott sza­bá­lyai a bábák kép­zé­séről és tevé­keny­sé­géről, melyek magá­ban fog­lal­ják a váran­dós és a szülő, majd gyer­mek­ágyas nő ellá­tá­sát, a csa­lád­ter­ve­zési tanács­adást, a vész­hely­zet­ben alkal­ma­zandó eljá­rá­so­kat és a kór­házba való beuta­lás folya­ma­tát is. A sza­bá­lyo­zás sze­rint a bábák önál­lóan, saját felelős­sé­gükre dol­goz­nak. A kép­zés­sel kap­cso­lat­ban elmondta, hogy fon­tos az alap­kép­zés meg­te­rem­tése, de a tanu­lás­nak egész életen át tar­ta­nia kell. Alap­vető érté­kekre, eti­kai elvekre is szük­ség van, ilyen alap­vető érték pél­dául a nőköz­pontú ellátás.

Les­ley Page pro­fesszor­asszony sze­rint nem lehet úgy egész­sé­ges szü­lé­szeti ellá­tó­rend­szert lét­re­hozni, ha nem műkö­dik együtt az összes egész­ség­ügyi szak­em­ber. Mind­egyi­kük néző­pont­jára szük­ség van, és a mai világ­ban az együttmű­kö­dést nem lehet elkép­zelni a szol­gál­ta­tást igénybe vevők, azaz a szülő nők, a csa­lá­dok nélkül.

Dr. Mikola Ist­ván, az Országgyű­lés egész­ség­ügyi bizott­sá­gá­nak elnöke elmondta, hogy Magyar­or­szág leg­na­gyobb prob­lé­má­ját a nép­egész­ség­ügyi tren­dek (halá­lo­zás, beteg­sé­gek, szü­le­tés­kor vár­ható élet­tar­tam) és demo­grá­fiai tren­dek (szü­le­tés­szám, házas­ság, gyer­mek­vál­la­lás) ala­ku­lása jelenti. A ked­vezőt­len folya­ma­tok meg­ál­lí­tása érde­ké­ben új morá­lis alap­zatra van szük­ség, hogy a magyar­ság újra közös­ség legyen, ez fon­tos a gyer­mek­vál­la­lás szem­pont­já­ból is.

Fon­tos­nak nevezte, hogy a bábák­nak is legyen szak­mai kód­juk, azaz a bába­ság önálló szak­ma­ként legyen elis­merve. A fide­szes poli­ti­kus sze­rint az orvo­sok­nak, bábák­nak, védőnők­nek és civil szer­ve­ze­tek­nek össze kell fog­niuk, hogy meg­ta­lál­ják a min­denki szá­mára elfo­gad­ható közös nevezőt. Hang­sú­lyozta, lát­ják, hogy prob­lé­mák van­nak a szü­lés körül, meg­en­ged­he­tet­len, hogy anyagi gon­do­kat okoz­zon a szü­lés­nél fize­tendő hálapénz.

Eliška Kodyšová, a Nem­zet­közi Anya– és Baba­ba­rát Szü­lé­szeti Ellá­tá­sért Kez­de­mé­nye­zés Euró­pai Régi­ója regi­o­ná­lis és cseh­or­szági kép­vi­selőjeelmondta, hogy a Nem­zet­közi Anya– és Baba­ba­rát Szü­lé­szeti Ellá­tá­sért Kez­de­mé­nye­zés 10 lépés­ben fog­lalja össze a haté­kony és biz­ton­sá­gos ellá­tás alap­el­veit. A nem­zet­közi kuta­tá­sokra támasz­kodva, a jó gya­kor­lat men­tén kiala­kí­tott pro­to­kol­lok­kal – melyek támo­gat­ják a vajú­dás, a szü­lés és a szop­ta­tás ter­mé­sze­tes élet­tani folya­ma­tát – kíván meg­ol­dást nyúj­tani az anya– és baba­ba­rát szü­lé­szet kér­dé­se­ire. A nem­zet­közi kez­de­mé­nye­zés alap­elve, hogy az édes­anya és a kis­baba elvá­laszt­ha­tat­lan egy­sé­get alkot, érde­keik nem választ­ha­tók szét, nem lehet őket külön kezelni.

Dr. Borza Beáta, az állam­pol­gári jogok biz­to­sá­nak főosz­tály­ve­zető mun­ka­társa az emberi mél­tó­ság­hoz való jog jelentő­sé­gét emelte ki. Ez a min­den nem­zet­közi egyez­mény sze­rint fon­tos, min­den­kit meg­il­lető jog kor­lá­toz­ha­tat­lan és oszt­ha­tat­lan. Belőle vezet­hetők le az egyéni szo­ci­á­lis jogok, mint pél­dául az egész­ség­ügyi ellá­tás­hoz való jog, a beteg­jo­gok, az önren­del­ke­zés­hez való jog. Hang­sú­lyozta, hogy nem sze­ren­csés az anyát és a gyer­me­ket – akik elvá­laszt­ha­tat­lan egy­sé­get alkot­nak – szem­be­ál­lí­tani, az érde­ke­i­ket ellen­té­tes­nek beállítani.

Ékes Ilona országgyű­lési kép­vi­selő, a moz­ga­lom véd­nöke saját élmé­nyé­vel nyi­totta előa­dá­sát. Mint mondta, öt gyer­me­két kór­ház­ban szülte, szü­le­té­sük után azon­nal elvet­ték és egy pil­la­natra sem adták oda őket, hogy közelről is meg­nézze, meg­ölelje őket, ezzel pótol­ha­tat­lan hiányt okozva életé­ben. A medi­ka­li­zált szü­lé­szeti ellá­tás során sok­szor elfe­lej­tik, hogy a gyer­mek szü­le­té­sé­vel az anya is meg­szü­le­tik. „A tisz­te­let­hi­ány az anya szer­ve­ze­tét cso­ma­go­ló­anyaggá silá­nyítja, amiből szü­le­tés­kor kicso­ma­gol­ják a gyer­me­ket.” – fogal­ma­zott. A sze­mélyre sza­bott, tisz­te­let­tel­jes gon­dos­ko­dás, a folya­ma­tos ellá­tás, a testi-lelki-szociális szem­pon­tok figye­lembe vétele jel­lem­zik a bábai modellt, mely első­sor­ban szem­lé­le­té­ben külön­bö­zik a medi­ka­li­zált modelltől. A bábák önálló kísérői a várandósság-szülés-gyermekágy ter­mé­sze­tes folya­ma­ta­i­nak, maga­san kép­zett szak­em­be­rek. Az egész­ség­ügyi sze­mély­zet szinte nem is tudja milyen a nem medi­ka­li­zált szü­lés. A testi folya­ma­tok­ban meg­nyil­vá­nuló lelki prob­lé­mák (pl. korábbi abú­zus, abor­tusz) meg­je­le­né­sére csak beavat­ko­zá­sok­kal tud­nak vála­szolni. A közös cél az anya és a baba egész­sége, a lehető leg­na­gyobb biz­ton­ság. A bábai modellt kel­lene a kór­há­zak­ban is meghonosítani.

Prof. Dr. Tóth Zol­tán a Szülészeti-Nőgyógyászati Szak­mai Kol­lé­gium elnökeelmondta, hogy bár az önren­del­ke­zési jogot ők is tisz­te­let­ben tart­ják, de a szülő nők sok­fé­lék, és sok­féle elkép­ze­lé­sük van, a hábo­rí­tat­lan szü­léstől a fáj­da­lom­csil­la­pí­tá­sig, hogyan tud­ná­nak ezek­nek mind­nek ele­get tenni, vagy eldön­teni, hogy kinek van igaza? Orvos­ként nem köte­lez­hető arra sem, hogy egy öngyil­kos­je­lölt­nek segít­sen, pedig neki is van önren­del­ke­zési joga. A szü­lés olyan ter­mé­sze­tes folya­mat, amelybe a vilá­gon évente fél­mil­lió nő hal bele, és kb. évente egy mil­lió mag­zat pusz­tul el méhen belül, és majd­nem ugyan­ennyi újszü­lött hal meg. Magyar­or­szá­gon 95 éve kulcs­sze­repe van a védőnők­nek a ter­hes­gon­do­zás­ban, az esély­egyenlő­ség kul­csát jelen­tik, ezt nem lenne sze­ren­csés szétverni.

A pro­fesszor sze­rint Magyar­or­szá­gon már 25 évvel ezelőtt elkezdő­dött a csa­lád­köz­pontú szü­lé­sze­tek meg­va­ló­sí­tása, sor­ban kap­ják a baba­ba­rát minő­sí­tést a magyar kór­há­zak, jelen­leg 16 kór­ház ren­del­ke­zik ilyen cím­mel (a 76-ból – a szerk.)és az új mama­ba­rát 10 pont­nak is egyre töb­ben felel­nek meg. (Az anya-bababarát kri­té­ri­um­rend­szer még nem léte­zik Magyar­or­szá­gon, így meg­fe­lelni sem lehet neki – a szerk.) A szü­lé­szet az egész­ség­ügyi ellá­tás sike­r­ága­zata a cse­csemő­ha­lan­dó­sá­got, ill. a kora­szü­löt­tek élet­ben mara­dási ará­nyát tekintve. Ráadá­sul „egyre több helyen igye­kez­nek az anyák pszi­ché­jé­vel is, pszi­cho­szo­ma­ti­kus szem­lé­let­tel törődni.” – fogal­ma­zott. A Guar­dian cik­két idézte, mely sze­rint Magyar­or­szá­gon a szü­lé­szeti ellá­tás kitűnő, kép­zett orvo­sok szo­ros fel­ügye­lete alatt műkö­dik, és a halá­lo­zási ráta ala­csony, egy­út­tal elis­merve, hogy való­ban orvos­cent­ri­ku­sak. A szü­lé­szeti ellá­tás fej­lesz­té­sén közö­sen kell dol­goz­nia min­den érin­tett szakembernek.

Dr. Kama­rás Ferenc demo­grá­fus­tól meg­tud­tuk, hogy a népes­ség rep­ro­duk­ci­ója Magyar­or­szá­gon több mint 50 éve nem biz­to­sí­tott, a népes­ség öreg­szik, és egyre nagyobb ütem­ben fogy. Míg a rep­ro­duk­ci­ó­hoz 2,1 gyer­mek kel­lene csa­lá­don­ként, addig az átla­gos gyer­mek­szám az elmúlt 10 évben 1,3 volt. A szülő­ké­pes korú nők ese­té­ben jelentős vál­to­zá­sok tör­tén­tek az elmúlt 10 évben: növek­szik a késői gyer­mek­vál­la­lás, nő a házas­sá­gon kívüli szü­le­té­sek száma, a gyer­mek­szám pedig csök­ken. Míg 10 évvel ezelőtt a 30 éves nők között a két­gyer­me­ke­sek domi­nál­tak, már a gyer­mek­te­le­nek kerül­tek több­ségbe. Még soha nem volt annyi gyer­mek­te­len nő 30 felett, mint 2009-ben. Az első gyer­me­ket szülők átla­gos élet­kora az elmúlt 10 évben több mint 3 évvel emel­ke­dett. 2010-ben évben újabb demo­grá­fiai mély­pont vár­ható, 90 ezer alatti születésszámmal.

Dr. Voj­cek László szülész-nőgyógyász, peri­na­to­ló­gus a szü­lés­ben részt­vevők félel­meit elemzte. Mitől fél a mag­zat? Attól, hogy előír­ják a szü­le­tése idő­pont­ját az orvos ügye­leti beosz­tá­sánk meg­fe­lelően pél­dául, burok­re­pesz­tés­sel, gyógy­sze­rek­kel meg­in­dít­ják s szü­lést akkor, ami­kor a szer­ve­zet még arra nem készült fel, így nem csoda, ha megnő a műté­tes szü­lés­be­fe­je­zé­sek és a komp­li­ká­ciók száma. Mitől fél a szülő nő? Ter­hes­sége meg­ál­la­pí­tá­sá­tól 10–15 nőgyó­gyá­szati vizs­gá­lat, hüve­lyi vizs­gá­lat, labor­vizs­gá­la­tok, uh-vizsgálatok, NST-vizsgálatok, amni­os­co­pia vár rá. Fél a beön­téstől, a szü­lés­in­dí­tás­tól, a műsze­rektől, az ágyhoz kötött­ség­től, a műtéte szü­lés­be­fe­je­zéstől. Mitől fél az orvos? A mag­zati és anyai káro­so­dás­tól, hogy idő­ben kór­házba tudja-e jut­tatni őket pél­dául egy ott­hon­szü­lés­nél. Mitől fél a neo­nato­ló­gus? Ott­hon­szü­lés ese­tén pél­dául nem tudja, hogy ki adja be a BCG-t, a PKU-t, 72 órán belül hon­nan tudja meg­sze­rezni az anti­gént. Ezért szük­sé­ges lenne köze­lebb vinni az ott­hon­szü­lést az inté­zet­hez, és meg­al­kotni a bábai szak­mára vonat­kozó sza­bá­lyo­kat, melyekre már 15–20 éve várunk.

Csóka Szil­via visel­ke­dés­ku­tató a szülés-születés körül­mé­nye­i­nek rövid és hosszú távú követ­kez­mé­nyeit mutatta be, állat– és ember­kí­sér­le­tek alap­ján, ame­lyek bizo­nyít­ják, hogy az anyá­nak és a gyer­mek­nek szü­késge van egy­másra, nem lehet őket elvá­lasz­tani anél­kül, hogy ne síny­lené meg egyik vagy másik. A szü­lés utáni bőr-bőrkontaktus, sze­re­tet­tel­jes anyai gon­dos­ko­dás, szop­ta­tás nem pusz­tán szen­ti­men­ta­liz­mus. Rövid távon, ha az anya rög­tön meg­kapja a babát meg­szü­le­tése után, a bőr-bőrkontaktus meg­könnyíti a szop­ta­tás bein­du­lá­sát és olyan hor­mo­ná­lis vál­to­zá­sok indul­nak be, ame­lyek meg­könnyíti az anyá­nak a baba elfo­ga­dá­sát, a gon­dos­kodó maga­tar­tás kiala­ku­lá­sát. Bizo­nyít­ha­tóan csök­ken az anya szo­ron­gása, a depresszi­óra való haj­lam, gyor­sabb a rege­ne­rá­ló­dás, seb­gyó­gyu­lás. A baba is kiegyen­sú­lyo­zot­tabb, keve­seb­bet sír, nyu­god­tabb, azaz köny­neb­ben elfo­gad­ható lesz. Hosszú távon pedig a szü­lés körül­mé­nyei és az első idő­szak egész életére meg­ala­pozza a gyer­mek stressztűrő képes­sé­gét, szo­ron­gás­szint­jét, ennek bio­ké­miai mecha­niz­mu­sai ma már pon­to­san ismer­tek. A stressztől nem tud­juk meg­vé­deni a gyer­me­ket, de a szer­ve­ze­tét fel tud­juk rá készí­teni. A tudo­má­nyos kísér­le­tek ered­mé­nyei már évek óta ismer­tek, a gya­kor­latba való átül­te­té­sük­höz Csóka Szil­via sze­rint is első­sor­ban szem­lé­let­vál­tásra van szükség.

Dr. Bálint Balázs szülész-nőgyógyász a bábai modell kór­házi meg­va­ló­sít­ha­tó­sá­gá­ról beszélt. A kór­házi szü­lés medi­ka­li­zált, orvosi szem­pont­ból biz­ton­sá­gos, hát­rá­nya azon­ban, hogy a váran­dóst beteg­ként, a ter­hes­sé­get beteg­ség­ként, a szü­lést műtét­ként kezeli, és hát­térbe szo­rul­nak a pszi­chés folya­ma­tok. A bábai modell­ben szin­tén van váran­dós­gon­do­zás, meg­tör­tén­nek a szük­sé­ges vizs­gá­la­tok, de van idő beszél­ge­tésre, a szülő nő tájé­koz­ta­tá­sára, part­neri viszony ala­kul­hat ki, mely­nek eredője a biza­lom. Ebben a lég­kör­ben a szü­lés alatt kiala­kul­hat egy intim hely­zet, szülő nő befelé tud for­dulni, a pár egy­másra tud figyelni. A kap­cso­lat pedig meg­ma­rad a szü­lés után is. A szü­lés hosszabb időt vesz igénybe, mint a tan­köny­vek­ben leír­tak, ha a szülő nő saját rit­mu­sá­ban szül­het. A szü­lés­kí­sé­rés keve­sebb beavat­ko­zást jelent, mint a szü­lés­ve­ze­tés, ám sok­kal több időt és kifi­no­mul­tabb kom­mu­ni­ká­ciót igényel.

Dr. Bálint Balázs sze­rint pár­be­szé­det kell kez­deni, közös nevezőre kell jutni min­den­ki­nek, aki a szü­lés körül tevé­keny­ke­dik, ennek egyik első lépése ez a kon­fe­ren­cia. Isme­ret­ter­jesz­tésre is nagy szük­ség van, szak­mán belül és kívül egy­aránt. Az okta­tás terü­le­tén hatal­mas elő­re­lé­pésre van szük­ség, mert a teré­sze­tes szem­lé­le­tet sehol nem tanít­ják ma Magyar­or­szá­gon, sem az orvo­sok­nak, sem a szü­lésznők­nek, erről kap­tunk ízelítőt a szü­lést bemu­tató, a leendő orvo­sok­nak készült oktató film és egy hábo­rí­tat­lan szü­lés pár­hu­za­mos vetítésével.

Nováky Rita szü­lésznő, az Orszá­gos Bába­szö­vet­ség elnöke a konk­rét teendő­ket ismer­tette. Sze­rinte a szü­lésznők­kel, a szü­lé­szeti osz­tá­lyon dol­gozó szak­em­be­rek­kel meg kell ismer­tetni, el kell fogad­tatni az anya– és baba­ba­rát ellá­tás elveit, azok­nak belső nor­mákká kell vál­niuk. A szü­lésznők­nek pedig el kell hin­niük, hogy meg tud­ják csi­nálni, tud­nak önál­lóan dol­gozni. Manap­ság saj­nos a szü­lésznők évek-évtizedek óta csak az orvo­so­kat szol­gál­ják ki. A szü­lésznői tár­sa­dal­mat fel kell készí­teni a bábai gon­dos­ko­dás önál­ló­sá­gára. Kiemelte, hogy szem­lé­let­vál­tásra van szü­késg, az anyára és a babára, mint egy­ségre kell tekin­teni, sze­mélyre szóló gon­do­ko­dást kell nyúj­tani, ter­mé­sze­te­sen fel­hasz­nálva ehhez a meg­lévő szak­mai tudást, tapasztalatot.

A szü­lésznők jelen­leg nem tud­nak bekap­cso­lódni a váran­dós­gon­do­zásba, ill. az anya-baba páros és szü­lés utáni gon­do­zásba, ennek a fel­té­te­leit meg kell terem­teni. Ilyen meg­te­rem­tendő tech­ni­kai fel­té­tel pél­dául, hogy legyen saját szakma kód­juk a szü­lésznők­nek, mivel anél­kül nem indít­hat­nak önálló bába­ren­de­lést. Meg kell oldani, hogy jelen­leg nem adhat­nak beuta­lót a szak­ren­de­lésre, nem érté­kel­he­tik önál­lóan a ctg vizs­gá­lat ered­mé­nyét, holott képe­sek len­né­nek rá. Ren­dezni kell tehát a kom­pe­ten­ci­á­kat, a bábák pedig a kór­ház­zal szerző­dést köt­het­né­nek, ahova bemen­nek szülni, majd utána, haza­menve, a szülő nő ott­ho­ná­ban gon­dos­kod­ná­nak róla a gyer­mek­ágyas idő­szak végéig, ahol átad­nák a védőnő­nek. A kór­házi rend­szer sok helyen ola­jo­zot­tan műkö­dik a meg­szo­ká­so­kon, hagyo­má­nyo­kon ala­pulva, és ilyen helye­ken nem vár­ható rob­ba­nás­szerű vál­to­zás, csak kis lépé­sek­kel lehet haladni előre. A kór­há­zak bár­mi­kor csat­la­koz­hat­nak az anya– és baba­ba­rát kez­de­mé­nye­zés­hez, vál­lalva elő­ször néhány pont, majd később egyre több megvalósítását.

A kon­fe­ren­ciát Cso­móné Lind­ma­yer Kata­lin, a Sem­mel­weis Moz­ga­lom elnö­ké­nek előa­dása zárta. „Évek óta elbe­szé­lünk egy­más mel­lett.” – fogal­ma­zott. A WHO sze­rint az ipari tár­sa­da­lom a szü­lé­se­ket a medi­ka­li­zált szü­lé­szet szem­üve­gén keresz­tül nézi, az édes­apák, édes­anyák azon­ban más szem­szög­ből tekin­te­nek a szü­lés, a csa­láddá válás folya­ma­tára. A moz­ga­lom célja annak bemu­ta­tása, hogy „mi ezt hogy lát­juk” – mondta. Azért válasz­tot­ták a Sem­mel­weis Moz­ga­lom nevet, mert „Sem­mel­weis Ignác szü­lész­or­vos­ként fel­is­merte, hogy valami nincs rend­ben a szü­lé­sze­te­ken, és hogy ennek, ő az oko­zója. „Sze­ret­nénk olyan szü­lész­or­vo­so­kat látni, akik fel­is­me­rik, hogy mi magyar csa­lá­dok, anyák mást sze­ret­nénk.” – fogal­ma­zott. Sze­ret­nék, ha a norma az anya– és baba­ba­rát szü­lé­szet lenne. Sze­ret­nék kuta­tá­sok­kal bebi­zo­nyí­tani, hogy a bábai modell ugyan­olyan biz­ton­sá­gos, mint a mos­tani kór­házi ellá­tás. Sze­ret­nék össze­fogni a szak­mai és civil szer­ve­ze­te­ket, akik egyet­ér­te­nek velük, és együtt dol­gozni a meg­ol­dá­son, ennek első lépése ez a kon­fe­ren­cia. „Sze­ret­nénk sze­mélyre sza­bott gon­dos­ko­dást, hogy ne vesszünk el az ellá­tás háló­já­ban, sze­ret­nénk, hogy egész­sé­ges­ként kezel­je­nek. Elhisszük, hogy egy bába képes fel­is­merni a komp­li­ká­ci­ó­kat és eldön­teni, hogy meg tudja-e oldani önál­lóan, vagy szak­em­ber­hez irá­nyít­son. Sze­ret­nénk, ha a szü­lés ter­mé­sze­tes folya­mat lehetne, a szop­ta­tás lenne a bio­ló­giai norma, és a bábai tudás és gya­kor­lat állna mellettünk.

A moz­ga­lom a csa­lá­dok igé­nyét sze­retné köz­ve­tí­teni, ennek érde­ké­ben alá­írás­gyűj­tést is szer­vez­tek, melyet mára már több mint 30 civil és szak­mai szer­ve­zet támo­gat, és több ezer alá­írás gyűlt össze. Eze­ket az alá­írá­so­kat sze­ret­nék majd a tör­vény­ho­zók­nak átnyúj­tani, és kérni a segít­sé­gü­ket a benne fog­lal­tak meg­va­ló­sí­tá­sá­hoz. „Egy kis­baba világ­ra­jö­ve­tele az egész közös­ség ügye, ünnepi alka­lom – min­den­ki­nek van sze­repe abban, hogy sike­res legyen. Az anya-, baba– és csa­lád­ba­rát kör­nye­zet azt jelenti, hogy min­den­hol támo­gató embe­rek van­nak.” –zárta az előa­dá­sát, és ezzel együtt a kon­fe­ren­ciát is Cso­móné Lind­ma­yer Katalin.

Az előa­dók (Nagyí­tá­sért kat­tint­son jobb egér­gomb­bal a képekre):